A vírus miatti otthonlét miatt sokminden megváltozott.

Folytatva az előző gondolatot. Sok pozitív változást okozott vírus. Családtagok összezárva jobban megismerhették egymást. (Egy külön kategória az összezártság miatti erőszak növekedése, de én az igazi családokra gondolok). Szükségből megtanultuk elfoglalni magunkat, elfogadni a másikat. Talán a kapcsolatok is átértékelődtek. Átértékelődtek, ez az utóbbi időben nagyon elcsépelt mondás lett, de igaz. A hosszú telefonbeszélgetések után egy személyes találkozó. Vagy jól esett látni az óvoda udvarán felszabadultan, önfeledten egymással játszó gyerekeket. A parkokban több lett a mozgásra vágyó ember. (Ebben azért van egy kis magyaros mentalitás, megmutatom, hogy azért is kimegyek). Talán a vírus utánra is marad belőle.  Jobban megismertük, jobban megbecsüljük más munkáját, egészségügyi dolgozók, kézbesítők, eladók, stb. sőt még a szomszéddal is újra köszöntök egymásnak. Kitudja, mikor van szükségetek egymásra.

A Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa a pünkösdvasárnapi misén mondta, hogy “a semmi sem lesz olyan, mint régen típusú gondolkodás csak azt garantálja, hogy az egyetlen dolog, ami nem tér vissza, az a remény lesz”.
Nagy igazság. A már csak félig van, és a még félig van  a poharam hozzáállás. Semmi sem lesz olyan mint régen. Miért régen minden olyan jó volt? Újabb dolgok lesznek, még az is lehet, hogy jobb lesz, mint régen.

Maradj otthon – mondom magamnak – még így is, hogy enyhítve lettek a korlátozások. A vírus itt él velünk, de nem vesszük komolyan. Maszk csak ha nagyon muszáj. Vásárláskor, tömegközlekedéshez. Mondják, hogy ha lesz második menet, az súlyosabb lesz, mert már nem félünk tőle.
Ha már nagyon nem megy a maradjotthon, egy kis kirándulás, távol az emberektől, a gondoktól sokat segít nekem. Pl. egy ilyen pipacsmező segít a feltöltődésben, emlékezetes marad.

Nem beszélve az egyedülállóan különleges, sajtos tejfölös vega lángosból és házi bodzaszörpből álló ebédről. A vírushelyzetre való tekintettel jelenleg csak elvitelre kapható, de ez megoldódott egy székkel, az üzlet előtt.
(Dunakeszi, Lángos éden)

Egy rosszul megépített, legtöbb esetben a járdából elkerített kerékpárút hamis biztonságérzetet ad. Az alárendelt keresztutcából érkező autósok jó esetben elsőbbséget adnak az úttesten közlekedőknek, de ezt úgy teszik, hogy már a kerékpár úton állnak. Ezt megelőzőleg persze – tisztelet a kivételnek – körültekintés nélkül hajtanak a kerékpárútra, ahol elsőbbsége tudatában a biztonságos kerékpárúton jön a bringás. (Ilyen pl. a Bánki Donát u. a beláthatatlan kereszteződéseivel).

Ez a hamis biztonságérzet jutott az eszembe a hír hallatán: Budapesten holnaptól az alapvető biztonsági előírások (maszk, távolságtartás, vásárlási időpontok, stb.) megtartása mellett megszűnnek a kijárási korlátozások. Hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy vége a járványnak. Lehet, de a vírusveszély megmarad.
Vigyázz a keresztutcáknál!